2015. március 4., szerda

Syros

Esős napon. Hogy ne unatkozzak elkéredzkedtem kirándulásra. Persze esett az eső, feldobtam egy érmét, tényleg menni akarok vagy sem. Menni akartam, a karma ellen nincs orvosság. Gép eldug a biztonságos helyre, ne ázzon. Mert ugye drága lenne... Először is le szeretném szögezni, hogy két órán keresztül hallgatni a francia nyelvű süketelést ez csak annak élvezet aki érti. Persze én nem értem, szal csak kínszenvedés volt hallgatni a brekegést. Folyamatosan. Két órát a buszon, körbe vittek a szigeten. Majd egy sütikészítő üzemi látogatásra került sor. Ahol ettem kettő darab sütit. Jelzem finom volt nagyon. Vissza a buszra. Ismét egy kis buszozás, a brekegéssel vegyítve. Majd visszaérkezünk a városba. Ahol az esőbe viszik sétálni a vendégeket. Mikor is közlöm velük: köszi ennyi volt. S visszabattyogtam a hajóra.