Hát, ez is elérkezett. Lassan vége a szezonomnak, ami most kicsit hosszabbra sikerült mint általában. Eddig sosem voltam nyolc hónapot a tengeren. Még van belőle vissza kicsit több mint egy hónap, de azt már féllábon is, ahogy mondani volt szokás. Kaptam jót is, rosszat is , ahogy az lenni szokott. Na de a lényeg, zene a fülbe és jöhet a séta. Felöltöztem, mintha tél lenne, majd egy kis idő a napon s konstatáltam: meleg van. Legalább van miből levetkőzni.
Nem csak az emberek a céltáblák. A képen jól látható: a szobor fejére szartak. Na, pont ezt teszik a politikusok is az emberekkel, csak mi mozgunk - nekik nehezebb dolguk van.
A lazulás, ja de jó dolga van valakinek.
Elbattyogtam a kedvenc vendéglátóipari egységembe, ami jelen esetben egy gyorskajálda. Egy igazi török csemegének éppen nem mondható, viszont felettébb laktató ebéddel lettem gazdagabb.
Mivel itt nem volt tea, a másik kedvenc helyemre mentem, ahol volt. Hm. A tea jó, csak aludni nem tudok miatta.
Egy kis séta még vissza a hajóhoz, kezdődhet a műszak.
Fényképezés alapszabály:
- A nap mindig rossz irányba süt.
- Az emberek mindig bemozdulnak
- Sosincs annyi fény, amennyire éppen szükséged lenne
- Ha van, akkor is rossz irányból
- A legfontosabb: nem minden a technika.
S végezetül, de nem legutolsó sorban: a naplemente, ahogy a madarak szigetét átöleli a fény. Jelzem, innen kapta a város a nevét is.
